Egy kedves ismerősöm, aki tanítóként dolgozott évtizedekig, egyszer azt mondta nekem:
„Ági, hidd el, a szülők mindent kifizetnek azért, hogy gyermekeik képességei csiszolódjanak, és ezt valaki más tegye meg helyettük!”
Akkor is elgondolkodtatott ez a mondat, és azóta is nagyon sokszor eszembe jut.
Újabb és újabb élethelyzetekben, újabb és újabb érzéseket és gondolatokat kiváltva.
Különösen aktuális lehet ez napjainkban, amikor a szülőkre is „pedagógus-szerep” hárul, amikor erejüket meghaladva igyekeznek helyt állni, amikor minden nap egy új kihívás.
Még mielőtt felhúznád magad, hidd el, a fenti kijelentés nem feltétlenül hordoz rossz tartalmat és rossz érzést.
Hiszen szülőként te is mindent szeretnél megadni csemetédnek, hiszen szülőként nem az a dolgod, hogy órákon át leckét írjatok és beaadandót szerkesszetek.
Ha te megteheted, és pénzt áldozol arra, hogy ezt más csinálja helyetted, az nem egy elítélendő dolog.
Szülőként a te dolgod más lehet.
Támogatni csemetédet, mögötte állni, segíteni.
Minden nap időt adni neki a te idődből, minőségileg együtt lenni vele.
Beszélgetni, meghallgatni, mókázni, játszani,
sírni és nevetni, együtt lenni.
A minap a kutyámat sétáltattam, amikor szembe jött velem egy hirdetés egy új kezdeményezésről.
Egy iskolaelőkészítő programról, aminek már a szórólapján is látszott, jól kitalált, jól összerakott dologról van szó.
Három dolog szúrt azonnal szemet:
- otthon végezhető
- szülői közreműködés nélkül
- csúcstechnológiával, videó-tanításban
Igen, tény és való, erre halad a világ. A most iskolába készülő gyerekek élete már erről fog szólni, ezzel együtt cseperednek majd fel. Szükség van erre. Egyre jobban, egyre inkább.
Amikor a világhírű sorozat rezidens igazgatója azt mondta a gyakornokoknak a műtőben, hogy tegyék már le a telefonjaikat, éljék át a pillanatot, figyeljenek, éljék meg a helyzetet, maximálisan osztottam a véleményét. Bár kitűnő eredménnyel a zsebükben érkeztek az orvospalánták, volt mit még tanulniuk. Amit megtanultak az egyetemen, az a tudás már az övék, de nem elég.
Ha addig kevésbé foglalkoztak az eredeti és kreatív problémamegoldással, ha addig nem vonták be összes érzéküket és képességüket a tanulásba, ha addig nem tudták kezelni a kudarcokat és társas kapcsolataikat, most jött el az ideje.
A fent említett iskolaelőkészítő program és hasonló társai úttörő kezdeményezések és zseniálisak.
Ugyanakkor azt gondolom, a mai gyerkőcök számára is a legértékesebb közösség a család.
Amit anya, apa, a tesók és a nagyszülők jelentenek, pótolhatatlan.
Hogy az együtt töltött idő megfizethetetlen, az együtt átélt élmények életre szólóak.
És igen, azt is gondolom, hogy ez az együttlét ne a végeláthatatlan leckeírásról, az állandó noszogatásról szóljon.
Szóljon a közös játékról, az együtt töprengésről,
a sztorikról és beszélgetésekről!
S ha mindezek közepette csemetéd képességei csiszolódnak,
ha a szemed előtt válik határozott, önálló, kreatív egyéniséggé,
csak hab a tortán.
A Trenditudást azért hívtam életre, hogy ebben segítsek neked.
Minden nap ötletekkel, minden nap egy képességre koncentrálva, furfangos kihívások, elgondolkodtató feladványok és persze kihagyhatatlan társasjátékok vagy éppen társas játékok társaságában.
Most már te is látod, így férnek meg békésen egymás mellett a technikai újdonságok és az egymással eltöltött értékes idő adta lehetőségek.
A kulcs csak abban rejtőzik, hogyan osztjuk be az időnket, mire mennyit szánunk és áldozunk.
És a kulcs a te kezedben van!
Kezdd el másképp élni a mindennapokat, kezdjétek el a képességszövést, hogy a most 9-10 éves gyerkőcöd felvértezve álljon majd a nagybetűs Élet kapujában!
Változtass még ma!
Itt mindent megtalálsz a kezdetekhez!
Amikor próbáltam megfogalmazni, mi is az én küldetésem, több minden felmerült bennem.
- Szeretném tudásanyagaim segítségével növelni a fejlett készségekkel rendelkező gyerekek számát.
- Szeretnék minél több boldog, kiegyensúlyozott, önálló csemetét környezetünkben és szerte a világban.
- Célom nem zseniket „kitermelni”, hanem magabiztos, problémáját megoldó, érdeklődő, a tanulást örömteli megismerési folyamatként értelmező gyerekek számának növelése.
Melyik szülő ne szeretné, hogy ez megtörténjen csemetéjével?
Melyik szülő ne szeretne boldog iskolás kort, boldog jövőt gyermekének?
Melyik szülő ne szeretné, hogy az indulás a nagybetűs Életben simán menjen?
Bizonyára ez minden szülő álma.
De mondhatnánk, ezek már közhelyek, erre senki nem kapja fel a fejét.
Így átgondoltam a dolgokat, és arra jutottam, szűkítem a kört.
Számtalanszor tapasztaltam környezetemben, felső tagozatba lépve bizony jönnek a problémák. Kiderülnek a hiányosságok, valami nem stimmel.
Kiderül, hogy csemeténk nem igazán érti az egyre hosszabb tanulnivalók szövegét.
Kiderül, hogy nem tud fogalmazni, nem tud helyesen írni.
Kiderül, az alapvető matematikai képességei bizony edzésre szorulnak. Kiderül, képtelen egyedül tanulni, fogalma sincs, hogy kezdjen hozzá.
Mi pedig állunk tanácstalanul, hol romlottak el a dolgok?
Hiszen alsóban nem volt probléma, ha nem is szín ötössel, de jól vettük az akadályokat.
Igen ám, de ötödikben nagyon nagy az ugrás!
Nagyon fontos, hogy az írás, olvasás, számolás terén biztos alapokkal rendelkezzünk, de legalább olyan fontos, hogy a tanuláshoz szükséges képességek stabilan, megerősödve ott legyenek gyermeked tarsolyában, hiszen így lesz számára a tanulás egy örömteli, izgalmas megismerési folyamat, nem pedig egy csupa nyűggel és kényszerrel járó szükséges rossz.
Ha már az iskolás évek első szakaszában gondolunk és gondot fordítunk arra, hogy a gyermek figyelme, logikája, nyelvi készségei, memóriája, kreativitása, problémamegoldó képessége, társas kapcsolatai, kudarctűrése edzésben legyenek, felsőbe érve mindjárt más színben látjuk a világot!
Ez az én küldetésem!
Én már tudom, így is lehet, én már tudom, mit jelent ez gyermekeinknél, én már látom ennek hatását és eredményét.
Tartsatok hát velem, hogy ez az érzés a tiétek is legyen, hogy megtapasztaljátok, tanulni másképp is lehet, és ehhez elengedhetetlen naponta csak egy picit megtornáztatni az ehhez szükséges képességeket!
S hogy mit gondolnak erről azok, akik már velem játszottak?
Pillants bele!
„Lejánál a legszembetűnőbb változás az volt, hogy képes lett önállóan tanulni.
Valamint úgy tapasztaltam, megnőtt az önbizalma tanulás terén.
Erre főleg matematikából volt szükség.
A sikerélmények elhitették vele, hogy ő is képes matek feladatok megoldására.”
Mészáros Anita
„Mi teljesen önállósítottuk magunkat.
Panna megkomolyodott, egy kis felnőtté érett be.
Itthon már egyedül tanul.
A tanulócsoportban általad megszerzett játékos ismereteket a matek terén tudta leginkább kamatoztatni. Gondolattérképet készít spanyolból, rengeteg PPT-t szerkeszt.”
Fodor Rózsa
„Az a nagyon jó benne, hogy mikor az elején elkezdtük, akkor Illés nagyon irtózott tőle, hogy megint tanulni kell, főleg itthon is, aztán megcsináltuk az egész anyagot és a végén kérdezi, hogy ennyi?
Ez volt a tanulás?
Pedig volt abban minden, magyar, matek.
Rájött például, hogy a tabletet nem csak játékra lehet használni.
A nagy kérdésnél sokat olvastunk könyvekből, Google a barátunk lett és mind a négyünket bevonta,
sokat beszélgettünk.
A fejtörős feladatokat mi felnőttek is élvezettel csináltuk és így a gyerekek is egészen másképp álltak hozzá.
Nem tanulás volt, hanem szórakozás.
Főleg, ha ők jobban tudtak valamit, mint mi.
Társasozni nagyon szeretünk és néhány társast az ajánlásodra meg is vettünk.
Szóval összességében nagyon hasznosnak, kreatívnak, érdekesnek tartjuk és ami a legfontosabb szerintem, hogy átformálta a gyerek gondolkodását a tanulásról.
Nem csak szárazon, unalmasan lehet tanulni.
Ezt szerettük benne a legjobban.”
Kökény Anikó
„Nóri sokkal jobban megértett mindent és szerette, hogy játékosak a feladatok.
Mi pedig nagyon szerettük, hogy fejlődött és kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb lett.
Sokkal önállóbb lett és rengeteget fejlődött a logikai készsége, koncentrációja.
Megtanulta magának elmagyarázni a tananyagot játékosan.
Megtanulta a füzetvezetést, fejben számolást, a tananyag értelmezését.”
Barbara
„Sebi mindig nagyon örült és várta a leveleidet.
Sosem volt nyűg neki, hogy nekiálljon és csinálja.
Voltak napok, amikor egy-egy mondattal vagy szóval elintézte a nagy kérdést, de voltak napok, amikor szívesen ásott a dolgok mélyére, és 2-3 oldalas választ adott.
A feladatokat általában egyedül csinálja meg, így sem az elején, sem most nem kell neki segítség hozzá.
Köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a próbának!
Diána
És ami a legfontosabb, hogy látják mindezt a gyerekek?
„Szuperül érzem magam, a kreatív foglalkozásokat nagyon szeretem.
Matekban és lélekben fejlődtem leginkább.”
Zsófi, 9 éves
„Nagyon jól érzem magam, mert nem csak könyvekből tanulunk.
A feladatok játékosak és érdekesek, ha valamit nem tudunk, segítenek, elmagyarázzák.
Társaimat rögtön megszerettem, nem beszélve a tanárokról, ők angyalok.
Régen félős voltam, most már bátrabb vagyok, jobban el tudom mondani a véleményemet.”
Frani, 10 éves
„Sokszor boldog vagyok.
A tanulás olyan, mint az élet, mert az élet egy véget nem érő tanulás.
Úgy érzem, több mindenben fejlődtem.
Lett pár barátom, s úgy gondolom, valamiért főnökös típus vagyok.”
Hanna, 9 éves
„A tanulásban azt szeretem a legjobban, hogy nem erőltetnek.”
Léna, 10 éves
